Kiss Adrian: SUNFUCKED
2015. szeptember 16 - október 21.
facebook-page-banner-kiss-adrian-horizont

A ‘Sunfucked’ Kiss Adrian szóló kiállítása, egyben első közös projektje a Horizont Galériával. Kiss művészeti tanulmányait a londoni Central Saint Martins College of Art and Design intézményben végezte. Az elmúlt évben kiállított a Budapest Art Factory-ben, részt vett egy ideiglenes művészeti projektben a Kelenföldi Erőműben, illetve a Trafó Galéria évadzáró kiállításának egyik kiállító művésze volt.
Kiss Adrian munkáját jellemzi a beható érdeklődés a formák és anyagok időtlensége iránt. Alkotói tevékenysége során organikus mintákat, geometriai struktúrákat, tradicionális és ipari anyagokat szerepeltet innovatív koncepciók alkotóelemeiként. Kiss legújabb munkái jelképes elmélkedések az idő, változás és állandóság összefüggéseivel és kérdéseivel kapcsolatban.

Megnyitó: 2015. szeptember 16. 20:00 óra

Online katalógus: 
http://issuu.com/horizont1/docs/kiss_adrian_sunfucked_horizont_kata

***

„Amikor a piroshoz érek, kísértés fog el, hogy áthajtsak rajta, aztán mégis megállok, mert meglátok egy reklámtáblát, amit még nem láttam, legalábbis nem emlékszem, és felnézek rá. Csak annyi van rajta, „Itt eltűnhetsz”, és bár alighanem valamilyen üdülőhely reklámja, egy kicsit mégis megijeszt, úgyhogy jól beletaposok a gázba, és a kocsi csikorogva lő ki a lámpa alól.“

(Részlet Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb című könyvéből.)

***

Csukott szemhéjaim lángoló narancssárga ködjét nézve próbálok rájönni, hogy vajon egyedül vagyok-e. Veszek még egy lélegzetet a sós forróságból. Csak a gyenge szelet és a hullámok ütközését hallom, ahogyan visszasietnek az óceánba. Kiszáradt könyökömre támaszkodva leveszem az úszónadrágom. Érzem a combjaimon és a hátamon lefutó izzadtság minden cseppjét, melyek a strandtörölköző felé haladnak, amin az egész napot töltöttem.

Nincs itt senki.

Ahogyan visszafekszem, az összes törölközőre fújt homok a hátamhoz tapad. De itt maradok. Mozdulatlanul fekszem, hogy a forróság ideragaszthasson a saját izzadtságommal. Mozgásképtelenül próbálok emlékezni, hogy mit hoztam el magammal. A cipőm. Régi futócipőmben gyalogoltam idág, de zoknit nem vettem fel…mostanra valószínűleg teli lett homokkal. A hátizsákomnak is itt kell hevernie valahol, kulcsaimmal és még egy kis homokkal a nagyobb zsebben.

És a vizespalack. Mielőtt elindultam, kivettem egy üveg jéghideg vizet a hűtőből. Elképzelem a palack belsejében levő pára összes részecskéjét. Ha nagyon akarnám, talán még egy fél kortyot a számba is önthetnék.

De helyette inkább fejem fölé nyújtom a karjaim és behajlítom a gerincem, hogy megfeszíthessem a fáradt izmokat a hátamon. Ahogyan fordulok és csavarodom még több homok ragad a bőrömhöz. Viszketni kezdek. Patakokban folyik az izzadtság a homlokomról. Megpróbálom letörölni magam a homokkal fedett törölközővel. Csak rosszabb lett. Mostmár tetőtől talpig viszketek. Ideje felülnöm.

Kinyitom a szemem.

Nincs itt senki…

Senki, csak én, szemben ezzel a rettenetesen égő csillaggal, amely éppen vízbe fojtja magát mielőtt átfordítaná ezt a strandot az éjszakába.

Bámulom amíg becsúszik a horizont mögé.

Amikor lenézek magamon veszem csak észre, hogy a bőröm vörös.

Leégtem.

 

IMG 3364 IMG 3368
IMG 3377 IMG 3387
IMG 3393 IMG 3396