Fridvalszki Márk: An Out of this World Event IV.
fbeventcover

 Megnyitó: 2019. március 13., szerda, 18:00 óra

Megnyitja: Kömlődi Ferenc (jövőkutató, író)
A kiállításon közreműködik Aleksandr Delev és Miklósvölgyi Zsolt
Látogatható: 2019. április 10-ig.

"A techno-kultúra és a hatvanas évek között nemcsak a pszichedelikus beállítottság az egyetlen párhuzam. Ilyen még a tételes vallások tiltómechanizmusokon alapuló erkölcsi szabálykönyve, azaz a valaha kényszerű társadalmi megegyezés eredményezte taburendszer elleni lázadás. A lázadók másik célpontja a – divatos neolibelarizmus táplálta – a tomboló materializmus. (...) A fogyasztás, a maximális profit és a multinacionális cégek mindenhatóságának korát éljük. (...) A kései kapitalizmus távolról sem ideális állapot: az ismert gazdasági-társadalmi modellek közül a legkevésbé rossz. Tudathasadásos valóság: míg a multicégek és az Internet a nemzetek feletti, globális falut építik, addig a peremvidékeken – a nacionalizmus nevében – emberfőket aprítanak. Míg a szociális egyenlőtlenségek egyre döbbenetesebb mértéket öltenek, addig a fejlett (észak)nyugati félteke soha nem látott anyagi jólétben múlatja a napjait. (...) Emitt cyber-utópia, amott lepra. Kétségtelen, a posztmodern (csúcs)technológia, közvetve-közvetlen, mindenki számára üdvös, csakhogy az óriási kontrasztok miatt, a magát egyetemesnek valló techno-kultúra, eleve csak egy adott fejlettségi szintet meghaladó valóságban működőképes. (...) A kollektív eszméket előbb a hetvenes évek dekadens individualizmusa, majd a nyolcvanas évek – Reagan és Thatcher nevével fémjelzett – ultrakonzervativizmusa váltotta fel. (...) Az informatika vívmányai pedig csendben beszöktek a háztartásokba, miközben a televíziós csatornák soha nem látott mértékben folytatták az elektronikus agymosást. A számítógépek megnyíltak egymás számára, hogy aztán napjaink világhálójában alkossanak szinte áttekinthetetlen rendszert. (...) Új elvek születtek: visszacsatolás, homálylogika, fraktálok és hypertext. (...) Ebben a világban ugyanis nincsenek alfa- és omegapontok, csak örökös mellérendelések, akár egy Derrick May kompozícióban, az ecstasy-filmben, vagy multimédiában. (...) Mindezek összessége új kulturális paradigmarendszert ad. Azt a paradigmarendszert, mely egyenesen ível a jövő évezredbe; egyszer még fősodor is lesz belőle, hogy az akkori lázadók ellene találjanak ki valami teljesen újat. Ha mindez 1999-ben utópikusnak tűnik, akkor emlékezzünk: úgy '65 táján senki nem gondolta, milyen konzervatív lesz a popkultúra harminc év múlva."

Kömlődi Ferenc: Fénykatedrális, 2001(részlet)